Fogadjátok szeretettel Pali barátom mókás írásait:

Anyóka szunnyad….
 
 
 
 
 
Anyóka szunnyad a sufni mellett
Lagymatag ajka lefittyed egészen
Lágy neszek törik meg a csendet
Teste vén emésztőrendszerében
 
Duzzadt lábain a dús szőr megkopott
Amit úgy csodáltak hajdan a legények
Amikor elindult reggel ahogy szokott
Végére járni a dolgok lényegének

Hitvese megjárta mindkét háborút
És minden csatában elesett
Aztán mikor a szekrény ráborútt 
Siránkozott egy keveset

S most az anyó ül magában csendben
Puffadt arccal a sarokban punnyad
S ha vannak róla versek, csak azért
Hogy életét egy kicsit te is unjad

Magam mögött…
 
 
Magam mögött ácsorogtam tétován
tipegtem topogtam,
dohos töpörtyűvel kezemben,
későbbiek során fogamban, a minap
pénteken,úgy fél hét után sok perccel
hirtelen felindulásból.
S álltam magam mögött sorban,
talán egy dalt is eldaloltam, pimasz köpéssel
tarkón találtam üstököm .
Majd szemembe néztem s azt hazudtam,
köszönöm.
 
Aztán Balogh Jenőre gondoltam, mert néha
gondolkozni szoktam, ha találok valami
furcsa zöldet itt-ott tülöknyi orromban.
Balogh  Jenő! Balogh Jenő...vajon van ilyen valaki
s ha igen, ki lehet ő?!
Ej ej Balogh Jenő!
Jó kedvem lett, hát szóltam magamnak,
a rím kedvéért mondjam, vakablak.
De már elkéstem mert mást mondtam
direkte.
Balogh Jenő! Ej szedte vette.
 
 
 
 
Impression 86'
 
 
A hajnal szaga befolyt a szobába.
Átgázolt minden emlékemen. Fekhelyem langyos,
sejtelmes magánya öreg, akár a történelem.
 
 
 
 
 
Minden ember talicska egy kicsit…
 
 
Minden ember talicska egy kicsit
Terhekkel megrakva egyre fárad, egyre vásik
Tologatják  jobbra balra, s visít
Reménytelen a végső kiborulásig
De még az ember vödör is azért
A mélybe eresztik szomorú kötélen
S felhúzzák megint, hogy újfent elvegyék
Amiért az előbb leengedték éppen
És banán is az ember, meg alma, meg narancs
Vitamindús leveses gyümölcs
Jóízű,  mókás ha az a parancs
De csendes is mert hallgat aki bölcs
És bizony az ember néha fandli
A nyelénél megragadják keményen,
Bár ezt a fandlis dolgot most már
Bevallom én sem értem egészen
 
 
 
 
 
 
 
Posványok
 
Posványok közt téblábolok ó én  isten gyermeke!
Dagonyázó bűzök visszhangoznak, hegyes nyelvekkel
csiklandoznak, de nem érnek fel szép szívemig a rút szavak
mert ocsmány topolygásuk félholt lidérckedés csupán.
S én pumpámmal intem őket, hogy várjanak szép időket,
hogy várjanak szép időket igéretem szerint.
Ím adok két hörcsögöt nekik
és ők röhögve rávetik magok
s de jó nekik, hogy én jó vagyok!
 
 
 
 
 
 
Három verébbel
 
 
Három verébbel dobtalak púpon SZERELMEM!
Három verébbel megdobáltalak vígan!
Lágy békanyál hajadba tökmag héjakat lapáttal szórtam
s úgy örültem néked, hogy te vagy!
Pogácsa nélkül mit sem ér a tégla!
És sokat nem ér ha marad nyamvadék.
De nekem van ilyen izém
amiről a versek szólnak, s nem
gondolkoztam még soha ízén.
Három verébbel,...de ezt már mondtam
talán tyúkszemem, talán tamponom van,
s a három veréb pörögve satnya hanggal
csoffadt válladon puffant ÉDES ANGYAL!!
 
 
 
 
 
 
Vallomás
 
Egy rakás szar vagy! Semmi más.
Hangzott a szerelmi vallomás. két
vödör lócitrom között,
s lelkükbe béke költözött.
 
 
 
Tavasz
 
 
Kipp-Kopp-Kipp-Kopp
Csálé már a sás!
Más már a csálé, s
én rohanok haza.
Egy sálé'!
Kipp-Kopp, Kipp-Kopp
Nyílik a növényzet.
Nő az ibolya mert itt a tavasz,
s ő akár a róka nagyon köhög.
Kipp...Kopp...Kipp...Kopp...
Csak azt nem értem én
Mi értelme a Kipp-Koppnak
a sorok elején.